A vállalatoknak választania kell. Az elkerülhetetlen béremelésekkel csökkenni fog az extraprofit, ha mindkettőt akarják, akkor az infláció marad.
Európa inflációs kilátásai attól függnek, hogy a vállalati nyereség hogyan nyeli be a bérnövekedést – írja az IMF új elemzésében. A Nemzetközi Valutaalap hangsúlyozta: az elmúlt két évben az európai inflációnövekedés csaknem felét a növekvő céges profitok okozzák, mivel a vállalatok az importenergia költségeit jócskán meghaladó mértékben emelték az árakat.
Most azonban vízválasztóhoz érkezett a történet: a munkavállalói fizetések olyan mértékben maradtak el az árak növekedésétől, hogy annak kompenzációját már nem lehet tovább húzni. Ez egyetlen dolgot jelent normális esetben:
a vásárlóerő fenntartása érdekében a vállalatoknak el kell kezdeni csökkenteni az árrésüket.
Ha nem ezt teszik, az Európai Központ Bank által megcélzott, 2025-re prognosztizált 2 százalékos infláció határideje is tolódik, ezt pedig az EKB a kamatlábemelés folytatásával fogja kezelni – amit az EU-s kormányok már így is egyre ingerültebben reagálnak le.
Az euróövezet inflációja 2022 októberében tetőzött, akkor 10,6 százalékon állt. Az ok az ukrajnai háború elhúzódásának és az elhibázott szankciós politikának köszönhetően bekövetkező importköltségek megugrása volt, amelynek tényleges értékénél a vállalatok jóval többet hárítottak a fogyasztókra, vagyis életbe lépett a kapzsinflációs jelenség, amely során az extraprofit utáni hajsza felülírt minden más érdeket, ezzel növelve az amúgy is súlyos pénzromlást. Bár az EU-s infláció azóta 6,1 százalékra csökkent, a maginflációs mutatók változatlanul magasak, az EKB éppen ezért töretlenül fenntartja a kamatemeléseket. Christine Lagarede EKB-vezér többször kijelentette: cseppet sem hatja meg, hogy az eurózóna mely országai süllyednek recesszióba, a jegybank döntéseit ez egyáltalán nem fogja befolyásolni. Júniusban így az EKB 22 éves csúcsra, 3,5 százalékra emelte a kamatlábakat.
Az amerikai Brookings Intézet, amely behatóbban kezdett el foglalkozni az extraprofit jelenségével, a járvány alatti és utáni időszakban huszonkét amerikai vállalatot monitorozott, amelyek közel 7 millió munkavállalót foglalkoztattak. Ekkor lett világos az alkalmazotti fizetések és az extraprofit között tátongó szakadéknyi különbség: míg a részvényesek vagyona 1500 milliárd dollárral nőtt, a dolgozói fizetésekre mindössze 27 milliárdot szántak.
Hasonló a helyzet Európában is, ahol a vállalkozások az extraprofit miatt sokkal védettebbek voltak a költségsokktól, mint a munkavállalók. A tiszta, infláción túli nyereség az EU-s cégek esetében 1 százalékkal haladta meg a járvány előtti szintet, miközben a munkavállalók bérezése két százalékkal maradt el a várttól. Önmagában ez nem lenne meglepő, hiszen a fizetésemelkedés mindig lassabban reagál a költségsokkokra, ám a járvány és a háború hatásai miatt a kompenzációk látványosabban maradtak el, olyannyira, hogy a munkavállalói bérek reálértéke a tavalyi év folyamán 5 százalékkal csökkent.
Az idei első negyedév eredményei ugyan a kapzsinfláció lassulását mutatják, a folyamat újbóli beindulása ismét inflációnövekedést generálhat. Az elkerülhetetlen fizetésemelések ugyanis egyetlen kérdést vetnek fel: benyelik-e az összeget a vállalatok úgy, hogy közben megint nem nyúlnak az áremelés eszközéhez, vagyis: ragaszkodnak-e az extraprofithoz akkor is, amikor nagy összegű kiadásaik lesznek a bérek tekintetében?
Ha az idei első negyedéves adatokat vesszük alapul, és a nominálbérek 4,5 százalékos ütemben nőnek az elkövetkezendő két esztendőben, a munkatermelékenység pedig változatlan marad, a vállalkozások nyeresége nagyjából a világjárvány előtti szintre fog visszaesni. Ebben az esetben teljesülhet az EKB célja, a 2 százalék körüli infláció 2025-re.
Amennyiben a jövedelmek ennél nagyobb mértékben emelkednének (ahhoz, hogy a reálbér a járvány előtti szintre térjen vissza, legalább 5,5 százalékos rátával kell számolni), a profithányadnak az 1990-es évek közepe utáni időszak legalacsonyabb szintjére kell süllyedni ugyanezen cél elérése érdekében.
A vállalkozások egyik verziónak sem fognak örülni. Az elmúlt hónapokban tapasztalható bérnövekedés fordított arányban áll az áremelkedéssel, ami nyilvánvaló kérdés elé állítja a munkáltatókat: újra emelni kezdik az árakat, ezzel tovább gerjesztve az inflációt, vagy elfogadják a profitcsökkenést, visszafordítva a folyamatot?
Az Európai Központi Bank nyílt és cseppet sem homályos üzenetet küldött a dilemmán rágódó vállalatoknak. Christine Lagarde szerint egy pillanatig sem fogják tétlenül nézni, hogy a marzsok és a fizetések egyszerre induljanak felfelé, vagyis ha azt tapasztalják, hogy a vállalatok az árrések növelésével próbálják fedezni a bérköltségeket.
Ahogyan az elnök fogalmazott: épp elég tennivalója van még a politikai döntéshozóknak, hogy kordában tartsák az inflációt, a vállalatoktól pedig egyértelmű választ várnak arra, hogy elfogadják-e a profitcsökkentést a dolgozók béremelése érdekében,
vagy kettős növekedést fogunk látni a haszonkulcsban és a bérekben”.
Lagarde nyomatékosította, hogy amennyiben az utóbbi következne be, az durva inflációs kockázattal járna, az EKB azonban nagyon nem szereti az ilyen rizikókat, így lépéseket is tenne ellene.
Az udvarias intelem még azelőtt történt, hogy július 27-én az EKB újra kamatemelésről döntene. Várható, hogy a havi kamatdöntésen negyed százalékponttal emelni fogja az irányadó kamatot, legközelebb azonban csak szeptemberben ülnek össze a döntéshozók.
Addig kiderül az is, mennyire ijedtek meg a vállalatvezérek Lagarde szúrós tekintetétől.
Fotó: MTI/EPA/Ronald Wittek
A Tisza-vezér annak ellenére emlegette pozitív példaként a szlovák adóreformot, hogy Fico kormánya 20 százalékról 23 százalékra emelte az általános forgalmi adót 2024 őszén.
Az árak most is 600 forint felett járnak.
A Politico szerint kiakadtak a banánexportőrök.
Szeptemberben Christine Lagarde elnök még igyekezett hűteni az ülésről ülésre történő kamatvágásokkal kapcsolatos várakozásokat, viszont a vártnál gyengébb gazdasági teljesítményre reagálniuk kellett, és ez tovább erodálja az EKB hitelességét.
Az olajárak esetén a közel-keleti fejleményeket egyelőre sem bagatellizálni, sem túlértékelni nem érdemes.
A szír repülő után most újabb orbitális hazugsággal veszélyezteti az ország biztonságát. Így jutott a Tisza Párt a szír gépeltérítéstől a moldáv autós ámokfutásig.
Mégsem a kiutasított embercsempész, hanem a testvére okozta a balesetet.
